Most érzem milyen az élet nélküled,
Most érzem mi az mit elveszítettem,
Most érzem mit hagytam elszaladni,
Most érzem az álmokat szertefoszlani.
Nem értem miért kellett így lennie,
Nem értem miért fáj a szívem ennyire,
Nem értem miért vagyok ennyire kimért,
Nem értem miért… nem értem miért.
Most búcsúzni kell a szép emlékektől,
Most búcsúzni kell a szenvedélytől,
Most búcsúzni kell a gyönyörűségtől,
Most búcsúzni kell a reményeimtől.
Rádöbbentem az élet nehézségeire,
Rádöbbentem a múlt szépségeire,
Rádöbbentem elmúlt a szerelem,
Rádöbbentem bennem még ég teljesen.
Hiába érzem a kínt mely felemészt,
Hiába voltam mindig tettre kész,
Hiába adtam meg mindent mit tudtam,
Hiába tettem meg végül mégis meguntad.

Previous post Elhunyt szeretteink emlékére
Next post Még látlak